Ez AZ a film. Először talán kiccsaládommal láttam, de az se ma volt már, lévén nyolc éves filmről beszélünk. Tegnap Doppleréknél megnéztük (én már vagy negyedszerre de pszt), és ütött ahogy kell. Történetünk Charlieról (Jim Carrey) szól aki egy rendes Rhode Island-i rendőr, egy gyönyörű barátnővel Lénával. Aki elhagyja.
"Itt üt be a szar", ugyanis Charlie nem tesz semmit ezután. Végzi a munkáját, neveli a három fekete gyerekét, nem kap dührohamot és semmi mást ami egy normális emberrel megtörténne. Csakhogy Charlie-t ezután mindenki kihasználja, lenézi és egyszercsak..."bekattan", egész pontosan megalomániás skizofréniát kap nárcisztikus neurózis alaptüneteivel.
Szar mi? A lényeg az, hogy másik énje Hank, és Irén( Renée Zelwegger) akit kísérnek (mármint Charlie két személye)sok érdekes dologba keverednek.
Nem akarok nagyon sokmindent lelőni, sikítva-hörögve-sírvaröhögős film. Aki utálja Jim Carreyt az úgysem nézi meg, aki viszont elviseli nézze! Jim nagyon magas szinten hozza a tipikus gumiarcot+a mozgáskultúráját, már csak ezért is megéri. Ja és a feka srácok valami kegytlenek.
Az egyetlen ami negatívumként róható fel Irene és Charlie jeleneteit leszámítva elég sablonos a kerettörténet, de számomra továbbrais Kvajó!
Értékelés: 9/10
